Hepatitis B-fertőzés - többször transzfundáltaknál

2009-11-05

A fertőző májgyulladásnak több típusa van, ezek közül néhány főleg vérkészítményekkel, nem steril injekciós tűvel vagy szexuális úton terjed. Az egyik ily módon terjedő vírus a hepatitis B vírusa.

A transzfúzióknak (vérátömlesztéseknek) többféle szövődménye van: lázas vagy allergiás reakciók, keringési zavarok, hemolízis (a vörösvértestek szétesése), fertőzések átvitele. Különösen veszélyeztetettek az ismételten transzfúzióra szorulók, köztük a rosszindulatú betegségben szenvedők vagy a veseelégtelenség miatt hemodializáltak (művese kezelésben részesülők).

Hepatitis B fertőzés után a lappangási idő 2-6 hónap. Sárgaság a betegek 15-20%-ánál észlelhető. A fertőzöttek kb. 80%-ban a vírus elpusztul a szervezetben. A fertőzés jelentőségét az adja, hogy krónikus forma is kialakulhat, ami májzsugorodáshoz és májrákhoz vezethet. A kialakult betegség gyógyítása költséges és bizonytalan. Hepatitis B fertőzésben a heveny májelégtelenség miatti halálozás 0,5% körül van.

 

A fertőzés átvitelének csökkentésére különböző eljárások léteznek:

hatásos és biztonságos védőoltás a veszélyeztetett csoportokban
születéskor a fertőzött anyától történő megbetegedés megakadályozása
a vírushordozók kiszűrése
a beadásra kerülő vér vizsgálata
a vérkészítmények vírusmentesítése

 
Ezekkel az eljárásokkal minimálisra csökkentik a fertőződés veszélyét. Európában és az Amerikai Egyesült Államokban a vérkészítményekkel átvitt fertőzések becsült kockázata kb. 1 minden 50.000-1.600.000 beadott vérkészítményre. Ez olyan kicsi esélyt jelent, hogy ha valakinek vérkészítmény után májgyulladása alakul ki, akkor gondolni kell más módon történt fertőződésre. Bár a megelőző eljárásoknak köszönhetően Magyarországon csökken a hepatitis B fertőzések száma, a krónikus fertőzésben szenvedők száma továbbra is nő.

 

Bizonyos esetekben a véradók és a vérkészítmények kivizsgálása ellenére is előfordulhat hepatitis B fertőződés, pl. ha a véradó frissen fertőzött. Ilyenkor a májenzimeknél nincs eltérés, és még nincs megfelelő szintű, laboratóriumi vizsgálattal kimutatható ellenanyag a szervezetben. Az ilyen esetek számának csökkentésére molekuláris genetikai eljárásokat dolgoztak ki.

 

A vérkészítményekkel átvihető sokféle betegség megelőzésére kidolgozott eljárásokkal a fertőződés kockázata minimálisra csökkent. Időnként azonban új kórokozók jelennek meg, melyek megbetegedést okoznak még mielőtt pontosan megismerhettük és kiszűrhettük volna őket. Ez mindig új kihívást jelent a kutató számára, a vérkészítményt elrendelő orvos felelősségét pedig nagymértékben növeli.