A hepatitis c vírus okozta betegség gyógyítása

2010-01-14

A betegektõl különbözõ véleményeket lehet hallani az akadémiai orvoslás módszereinek eredményességérõl: néhány

pácienst sikerül meggyógyítani a hepatitis C vírus okozta betegségébõl, a többinél pedig kudarcot vallanak ezek a

módszerek, s még további rosszabbodás is bekövetkezhet. Ennek valószínûleg az az egyik oka, hogy bár a hagyományos

gyógymódokat alkalmazó orvosok sokféle kezelést ismernek, mégis a legtöbb esetben a gyógyszeres terápiát választják a

vírus „legyõzésére” vagy ha szükséges, életmentõ sebészeti beavatkozást hajtanak végre.

Gyakran elõfordul, hogy a

beteget a különbözõ tünetei miatt már kezelik egy ideje, mire kiderül a HCV-fertõzöttség, ha egyáltalán kiderül, mivel azorvosok nagy része még most sem a teljes tünetegyüttest, az egész embert vizsgálja, hanem az egyes betegségeket

külön-külön próbálja meggyógyítani. Ha pedig már megfelelõen diagnosztizálták a hepatitis C vírust, egy újabb probléma lép fel: a gyógyításban nemcsak az orvos szemléletmódja és tudása játszik szerepet, hanem a gazdasági tényezõk is

megjelennek, hiszen az interferonterápia rendkívül költséges, és nem mindegyik egészségbiztosító fizeti ki a betegnek a szükséges kezelést. Az is megnehezíti a HCV okozta betegség gyógyítását, hogy az akadémiai orvoslás eléggé

szûklátókörûen tekint a betegségre, csak egyik vagy másik részletére koncentrál (itt például a vírusra), és inkább a tesztek eredményeire figyel, mint a tünetek összességére, ezért gyakran vall kudarcot. A figyelem szûk fókusza miatt nem elég

sikeres a megelõzés sem, hiszen a hagyományos gyógymódok inkább az akut beavatkozás módszerét választják, mint a prevenciót vagy a krónikus betegségek lassú, de teljes gyógyuláshoz vezetõ terápiáját.

 

 

Terápia

 

 

A vírusellenes gyógyszeres terápia valójában a vírus replikációjának gátlására irányul. A vírus szaporodása a következõ fázisokkal írható le: a HCV hozzákapcsolódik a gazdasejtekhez, majd kiválaszt egy célsejtet és a sejt állományába behatolva szintetizálja, átalakítja és megkettõzi az RNS-ét, ezután összekapcsolja a vírusrészecskéket és kibocsátja az új

HCV-virionokat. A gyógyszeres terápia e folyamat fázisaira koncentrál, így az orvos vagy egy olyan gyógyszert ír fel, amely stimulálja az immunrendszert, s ezzel meggyorsítja az immunreakciókat, egyben lelassítja a vírus szaporodási folyamatát,

vagy pedig olyan hatóanyagot, amely aktívan beavatkozik a HCV-replikáció bizonyos fázisaiba.
Az 1970-es években a kutatóknak sikerült interferont elõállítani vérbõl, de ez az eljárás rendkívül költségesnek bizonyult: egyetlen dózis kb. 1000 dollárba került. A további kutatások során a gyógyszeripari társaságok olcsóbb eljárást találtak: az

alfa-interferon génjének klónozásával és az E-kóli baktériumba ültetésével már nagy mennyiségû interferont tudtak elõállítani alacsonyabb áron. Az új gyógyszert 1986-ban próbálták ki tíz amerikai betegen, akik közül hatnál a kísérlet

során lényegesen javultak a májfunkciós értékek. E tapasztalat alapján több randomizált, ellenõrzött kísérletet hajtottak végre, s a törzskönyvezése óta betegek ezreit kezelték az interferonnal, bár az orvosok még ma sem tudják pontosan,

milyen mechanizmusok szerint mûködik ez az anyag. Annak ellenére, hogy ma már többféle kezeléssel is javítható a májfunkció, a statisztikai jelentések azt mutatják, hogy valójában csak az interferonterápiával érhetõ el hosszabb távú javulás.

Ez az anyag az immunrendszer mûködését segíti, mivel vírusellenes hatást fejt ki a sejten belül: blokkolja a HCV replikációs folyamatának az RNS-t szintetizáló és transzformáló fázisát, valamint meggyorsítja a már megfertõzött sejtek

eltávolítását. A gyógyszergyárakban elõállított alfa-interferon a szervezet által termelt interferonok egyik fajtájának szintetikus változata, amelyet a betegek maguknak is be tudnak adni szubkután injektálással (ugyanis ha tablettaként

vennék be, károsítaná a gyomor enzimjeit). Összefoglalva, a HCV okozta krónikus betegség kezelésében alkalmazott interferonterápia két pozitív következménye, hogy elnyomja a kimutatott hepatitis C vírus szaporodását és így a

fertõzõképességét is, ezenkívül javítja a máj mûködését.

Az interferon alkalmazásának kontraindikációi a következõek: dekompenzált májbetegség, terhesség, megnagyobbodott lép, hyperthyreosis, valamilyen pszichiátriai probléma (például súlyos depreszszió), citopénia vagy anémia, autoimmun rendellenességek, interferon-érzékenység, vesebetegség, a

központi idegrendszer betegsége (például epilepszia), szívproblémák, alkoholizmus vagy drogfogyasztás, folyamatos kortikoszteroidkezelés. A felsorolt ellenjavallatok mellett azt is meg kell említeni az interferonterápiával kapcsolatban, hogy nagyon kevés olyan eset van, amelynél alkalmazásával tökéletes gyógyulást lehet elérni, például a HCV 1. genotípusa esetén csaknem hatástalan, ezért mindenképpen a különbözõ gyógymódok kombinációja javasolt.

 

 

Komplementer módszerek

 

 

A hagyományos gyógymódok mellett hatásosan lehet alkalmazni a HCV okozta betegségek gyógyításában a kínai orvoslást, a fitoterápiát, az ájurvédát, a homeopátiát, valamint a táplálkozástan egészségjavító módszereit. Meg kell

vizsgálni a beteg életmódját is, fogyaszt-e alkoholt, kávét, más gyógyszereket, sportol-e valamit, mennyi stressz éri a munkahelyén stb. Most tekintsük át a gyógyuláshoz szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat és táplálékkiegészítõket.
A megfelelõen összeállított étrenddel a mikrotápanyagokból elegendõ mennyiség jut be egy egészséges ember szervezetébe, de a betegségek következtében általában ezekbõl az anyagokból hiány lép fel, így a HCV-betegeknek is

szükségük van bizonyos táplálékkiegészítõkre. Az a legjobb megoldás, ha a beteg multivitamint szed, de csak idõnként pár hétig, s nem egyfolytában, nehogy ezzel is megterhelje a máját.

 

 

Vitaminok és ásványi anyagok

 

 

A következõ vitaminfajtákat kell óvatosan szednie a hepatitis C vírus okozta betegségben szenvedõ páciensnek:

• A vitamin – a béta-karotin az A-vitamin elõanyaga, biokémiai szempontból hasonló az alkoholhoz, ezért károsíthatja a

májat, tehát nem ajánlatos nagy adagokban szedni. A HCV-betegek inkább természetes forrásból vegyék magukhoz,

például fogyasszanak sok répát.
• D-vitamin – potenciálisan (ha például túladagolják) a legmérgezõbb vitaminféle, ezért még óvatosabban kell bánni vele,

mint az A-vitaminnal.
• Vas – a HCV-betegeknél (fõként cirrózis esetén) megnövekedhet a vas koncentrációja a májsejtekben, ezért nem mindig

szükséges a vaspótlás.
A következõ vitaminok és ásványi anyagok bevitele elõsegítheti a HCV-betegek gyógyulását:
• B-vitamin-komplex – a máj méregtelenítõ folyamatait szabályozó rendszert erõsítik a B-vitaminok, ezért gyakran írják fel a

betegeknek májproblémák esetén.
– B1-vitamin (tiamin) – segíti a lép, a máj és az idegrendszer mûködését.
– B5-vitamin (pantoténsav) – hasznos vitamin az ízületi gyulladásban vagy krónikus fáradtságban szenvedõk számára és

serkenti a májmûködést is.
– B6-vitamin (piridoxin) – az immunrendszer mûködését fokozza.
– B12-vitamin (biotin) – általában megtalálható a májban, segíti a T-sejtek mûködését, az ekcéma és a kimerültség

gyógyítását, gyorsítja a zsíranyagcserét.
• C-vitamin – nem toxikus és nagyon hasznos a szervezet számára: erõsíti az immunrendszert, erõs antioxidáns hatású,

valamint hozzájárul a kollagénképzõdéshez is. Egyes orvosok szerint a nagy adagban szedett C-vitamin vírusellenes

hatása miatt nagymértékben hozzájárulhat minden HCV-beteg gyógyulásához.
• Kalcium – szükséges a fagocitózis folyamatához, részt vesz a csontképzésben is.
• Kolin – segíti a máj funkcióit és az agymûködést, a lecitin egyik alkotórésze.
• Kobalt – a fehérvérsejtek mûködését serkenti.
• Q10 koenzim – növeli a sejtek energiáját. A beteg szövetekben és az idõs embereknél alacsony a Q10 koenzim szintje.
• E-vitamin (tokoferol) – erõsíti az immunrendszert, intenzív antioxidáns hatása van, gyógyítja a krónikus fáradtságot, javítja

a bõr állapotát és a májenzimek mûködését. Hiánya öszszefügg a cirrózissal és a rossz zsíranyagcserével.
• Folsav – szükséges a vörösvérsejtek képzéséhez, valamint a fehérje és a cukor anyagcseréjéhez. Rendkívül hasznos

lehet nagyobb mértékû alkohol- és gyógyszerfogyasztás esetén.
• Germánium szeszkvioxid – errõl az ásványi anyagról ellentmondásos vélemények ismertek: japán kutatók a

HIV-betegeknek is ajánlják, az Egyesült Királyságban pedig betiltották fogyasztását egy hamisítási botrány után.

Megtalálható a fokhagymában és a szibériai ginszengben, részt vesz az immunmodulációban, a homeosztázis

fenntartásában és a fájdalomcsillapításban.
• Glükózamin – segíti a glikoproteinek képzõdését.
• Inozitol – serkenti a májmûködést, részt vesz a zsíranyagcserében.
• Jód – hasznos lehet a HCV-betegek számára, mivel a betegség során elõfordulhatnak pajzsmirigyproblémák. A tengeri

moszat a legjobb jódforrás.
• K-vitamin – hiánya összefügg a májbetegséggel. Sok K-vitamin található például az élõ baktériumflórát tartalmazó

joghurtban.
• L-glutamin – a fekélyeket gyógyítja.
• Magnézium – rossz emésztés esetén csökkenhet a magnéziumszint, ezért a HCV-betegeknél javasolt a bevitele

táplálékkiegészítõként.
• Mangán – segíti a fehérvérsejtek mûködését és lebontja a toxinokat.
• MSM (metil-szulfanil-metán) – a szerves kén természetes formája, hozzájárul a sejtképzõdéshez.
• Niacin – az egészséges emésztéshez szükséges.
• Kálium – a nátriummal együtt a szervezet vízháztartását szabályozza.
• Szelén – rendkívül fontos ásványi anyag, amely több élettani folyamatban részt vesz, például az immunrendszer

mûködéséhez is szükséges. Gátolja a zsírok oxidációját, és speciális szerepet játszik a tumorok növekedésének

gátlásában, valamint erõs vírusellenes hatása is van. Javítja a pajzsmirigy mûködését, ami fontos a HCV-betegek számára,

mivel az interferonkezelés következtében gyakran lép fel hypothyreosis. A májmûködést is serkenti, fõként az

alkoholizmus miatt kialakult cirrózis esetén javasolt a szedése táplálékkiegészítõként.
• Cink – szabályozza az immunrendszer mûködését és más élettani folyamatokat, májbetegség esetén hiány léphet fel

belõle.
• Alfa-zsírsav – a C- és E-vitamin antioxidáns hatását erõsíti.
• Tengeri moszat – sok ásványi anyagot (például jódot) tartalmaz, de a sószegény diétán élõ betegek nem fogyaszthatják

magas nátriumtartalma miatt.
• Lecitin – a foszfolipidek egyik fajtája, hozzájárul a májsejtek védelméhez.
• Probiotikumok és ökobiotikumok – ezek a kifejezések olyan termékeket írnak le, amelyek élõ, aktív baktériumflórát

tartalmaznak és segítenek helyreállítani a bélflóra egészséges egyensúlyát, serkentik a máj méregtelenítõ folyamatait,

valamint csökkentik az autoimmun betegségek kockázatát.
• Piknogenol – a fenyõkéreg kivonata, antioxidáns hatású és segíti a szövetek megújulását. Hatása hasonló a

grépfrútmagkivonatéhoz.